Öt évvel ezelőtt kezdtem el hordozni Rékát, kaptam érte hideget, meleget. Volt, akinek nagyon tetszett a kabátom alatt békésen pihegő baba, mások értetlenül nézték, mit akarok vele abban az… izében. Mindenféle kérdésekkel bombáztak, és bombáznak azóta is, a különbség annyi, hogy akkor még bátortalan, laikus, kezdő hordozó anyuka voltam, ma tapasztalt hordozó anyuka és képzett babahordozási tanácsadó vagyok.

Összeírtam a leggyakrabban elhangzó kérdéseket, két csokorba szedve őket. Az első rend túlnyomó részt a hordozó anyának szól, abból az időből, amikor még magam is tanultam, a második a – szintén hordozó – szakembernek, mióta tanítok (is) hordozni. A válaszok mind mostaniak. :-p

Jöjjön az első 7 kérdés- és az első 7 válasz:

1. Kap levegőt abban a kendőben a baba?

Igen, kap levegőt. Ez a kérdés leggyakrabban akkor merül fel, amikor a baba elalszik a hordozóban, és az arcát eltakarja a fejecskét támasztó kendőszár. A helyesen használt hordozóban a baba légutai garantáltan szabadok.  A kendőben hordozott kisbabák agyának oxigén-ellátottságát tudományos kutatás keretében is vizsgálták, az eredmény egyértelműen alátámasztja a fent leírtakat. Ismétlem azonban, mindez rendeltetésszerűen használt hordozókendőre vonatkozik!

Tarczali Mónika

Rékával anno... 5 évvel ezelőtt

2. Nem árt a gerincének a függőleges tartás?

Nem árt, sőt, a babának ez a pozíció a természetes! Gyakorta halljuk még ma is, úgy szakembertől (gyerekorvos, védőnő, gyógytornász), mint laikus jóakarótól (nagymama, szomszéd néni), hogy a pici babát vízszintes pozícióban kell tartani, a gerince védelmében. Hordozós (szakmai) berkekben ez az álláspont megdőlt már, a babahordozás és a gerincfejlődés kapcsolatáról itt írtam, a vízszintes felületre fektetett baba gerincét ért hatásokról pedig itt olvashattok bővebben. Ebben a témában is készült kutatás egyébként, megnyugtathatjuk tehát az aggódó anyukát: 6-7 éves, pici korukban hordozott gyerekeknél semmivel sem nagyobb a testtartásbeli rendellenességek előfordulási aránya, mint nem hordozott társaiknál.

3. Nem túl szoros az a kendő, nem rossz neki, hogy teljesen oda van szorítva? Hiszen meg se tud mozdulni!

A baba – pocakbeli környezetéből adódóan – szokva van ahhoz, hogy össze van “csomagolva”, természetes közege az édesanyjával való szoros testkontaktus: nem csak, hogy nem bánja, de kifejezetten szüksége is van rá! A helyesen megkötött hordozókendőben otthon érzi magát, ha valami kényelmetlen a számára, azt jelezni fogja. A túl szorosra húzott kendőt egyébként nem nehéz felismerni, elsősorban az anyukának kényelmetlen: ha azt érzed, hogy nem kapsz levegőt, lazíts rajta egy keveset!

4. Nem lát semmit abból a kendőből, miért nem fordítod inkább kifele?

Azért, mert kifele fordítva természetellenes testhelyzetbe kerül a baba, ami mind testi, mind lelki szempontból ártalmas, ráadásul ez a hordozó személynek is kényelmetlen. A hordozójában kifele fordított baba lába párhuzamosan lóg, ami a csípőjére nézve egészségtelen, háta pedig homorításra kényszerül. Sőt, ebben a pozícióban még a fejét sem tudjuk megtámasztani, ha elalszik. A külvilágból érkező ingerek szűrésére, korlátozására a baba még nem képes, kifele fordítva elbújni sem tud, teljesen kiszolgáltatott, könnyen túlingerlődik. A kifele fordítással épp a hordozás lényegét veszítjük el: a baba egészséges testtartását és a biztonságérzetet, amit a hordozójával való szoros testkontaktus jelent a számára.

A kifelé fordítás mellett a leggyakrabban felhozott érv az, hogy befele fordítva nem lát eleget a baba, unatkozik, nem szereti. Ez valós probléma lehet úgy 4 hónapos kor után, de ne úgy oldjuk meg, hogy arccal kifele fordítjuk a gyereket a hordozóban- önmagunk érdekében sem. Tanuljuk meg csípőn hordozni, vagy kössük hátra a babát: így a hordozás minden előnyét tovább élvezhetjük!

5. Nem kapatod így fel túlságosan?

Nem! A kisbabának elemi és természetes szükséglete a gondozójával való testkontaktus, és ennek a szükségletnek a kielégítésével – sokak szemében paradox módon – nemhogy felkapatjuk a gyereket, hanem épp az önállóságra való érését segítjük elő!  Dr. Ranschburg Jenőt idézem: “Pszichológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a gyermek, akit csecsemőkorában sokat tartottak ölben, illetve mindig felvették, amikor kéredzkedett, hároméves korában nem csak kevesebbet igényli, hogy a szülő karjaiban legyen, de kreatívabb, ötletesebb kezdeményezőbb is társainál.” Ezt – két gyerek igény szerinti hordozása után – saját tapasztalatommal is alátámaszthatom.

6. És mikor tanul meg járni, ha folyton rajtad lóg abban a kendőben?

Még egy paradoxon azok számára, akik nem értik: a “folyton” hordozott baba a mozgásfejlődés szempontjából is hatalmas előnyt élvez azokkal a társaival szemben, akiknek a kiságyban való hosszas fekvés révén látszólag nagyobb mozgásszabadság adatik! Van ugyanis a fejlődésnek egy igen fontos feltétele: az ingergazdag környezet. A hordozott babát pedig – édesanyja mozgása, légzése, hangja és minden egyéb életműködése és tevékenysége révén – lényegesen több inger éri, mint a kiságyban vagy babakocsiban fekvő társait. Látszólag ugyan passzív a hordozókendőbe kötött baba, valójában azonban folyamatos mozgásban van: hordozója testtartásához igazodva simul, ellensúlyoz, kapaszkodik, ami folyamatos “edzéssel” jár. Éppen ezért a hordozott babák egyensúlyérzéke jobb, mozgásfejlődése pedig   általában gyorsabb, mint nem hordozott társaiké.

7. Nem nehéz? Nem fáj a hátad?

Nem! Az az anyuka, aki életmódszerűen, napi szinten hordozza kisbabáját a születésétől kezdve, szinte észrevétlenül edződik hozzá gyermeke súlyához: jó eséllyel meg sem érzi a kétéves 12 kilóját. (Nyilván, egészséges anyukáról beszélek, helyes hordozás mellett, feltételezve, hogy ekkora gyereket már rég a hátán hordoz.)

A hordozás sok esetben még segíthet is a hátfájáson: nem egy anyukát ismerek, akinek a háti hordozás tartásjavító hatásának köszönhetően teljesen elmúlt a hátfájása.

 

A következő 7 kérdést itt találod!

Pin It on Pinterest