A babahordozás népszerűségének növekedésével számos kérdés merül fel az emberek fejében. Tapasztalatom szerint leggyakrabban a kisbabák gerince miatt aggódnak az újdonsült szülők- és nem csak. Vajon, milyen hatással van a hordozás a babák gerincére? Jogos kérdés, hiszen a mi kultúránkban nincs hagyománya a babahordozásnak.

Bennünket – kevés szerencsés kivételtől eltekintve – nem hordoztak a szüleink, vagy legalábbis nem a babahordozás általunk használt értelmében. Legtöbbünk rácsos kiságyban, illetve babakocsiban töltötte baba- és kisgyermekkorának jelentős részét. És hát a szüleink karjában… az elkényeztetésről szóló előítéletekre, tévhitekre itt, most nem térnék ki.

Forrás: www.szuloklapja.hu

Fekvő babákhoz vagyunk szokva, holott egy újszülött babának korántsem a hátán való fekvés a természetes pozíciója! Méhen belüli életében a baba gerince “c” betűt formáz, nem véletlenül. Ezt az állapotot szakszóval teljes kifózisnak nevezzük.

A kisbaba vázizomzata ekkor még nagyon gyenge, arra pedig, hogy ezt a c-t mi “erőszakkal” kiegyenesítsük, a saját gerincünkhöz hasonlóvá tegyük, semmi szükség, hiszen a baba teljesen másképp működik, mint mi, felnőttek. Az édesanyja karjában, mellén a helye, neki ez így van jól.

(Mozgás)fejlődésével párhuzamosan később a gerince is folyamatosan változni fog, míg el nem éri végül a felnőttek gerincéhez hasonló, kettős “s” formát. A gerinc görbületei az izmok fejlődésével és használatával összhangban, fentről lefelé fejlődnek. Pár hetes-hónapos korában, amikor a baba elkezdi egyedül tartani nehéz kis buksiját, gerincének felső szakaszán kialakul a nyaki homorulat.

A következő hónapokban megerősödik a baba háta, majd a mászás, felülés, felállás következtében kialakul az ágyéki homorulat is.

Így már hasonlít a gerince egy felnőtt ember gerincéhez, alkalmazkodott a két lábon való járáshoz, de egyenes valójában soha nem lesz. Jelentős átalakuláson ment viszont keresztül, íme:

Forrás: www.meredithfsmall.blogspot.com

A gerinc görbületei végleges kifejlettségüket a pubertás kor körül érik el, de egészen a növekedés végéig változhatnak.

 

Most pedig hadd tárgyaljam kicsit rendhagyó módon a – némely gyógytornászok által (tisztelet a kivételnek!) még ma is oly nagy előszeretettel emlegetett – “egyenes gerincet”, hiszen a fekvő baba gerincére, csontozatára is leselkedik néhány ritkán emlegetett veszély.

Először is, mint már említettem, a pocaklakó baba gerince gömbölyű, és ezen a megszületés mit sem változtat. Az újszülött gerincét tehát a hátára való fektetés korántsem kíméli, sőt, inkább nyújtja, terheli azt! Ez pedig a csípőízületek fejlődésére is negatív hatással lehet. (E. Kirkilionis, Carrying an Infant: More than the Possibility of Child Transport, Kosel, 2002) Különösen igaz ez azokban az esetekben, amikor a babát még be is pólyálják, párhuzamos lábbal.

Szintén az állandó háton fekvés eredménye a csecsemők koponyadeformitása. Láttatok már asszimmetrikus koponyaformájú kisbabát? Ők tipikusan fekvő babák. Bombabiztos kiságyuk van, az ablakon minden reggel ugyanabból az irányból süt be a fény, anya mindig ugyanazon az ajtón jön be a szobába… a baba képlékeny csontjai pedig – az őket érő állandó nyomás hatására – nagyon könnyen deformálódnak. Sőt, a The Journal of Craniosacral Surgery szerint az ilyen jellegű, “pozicionális” koponyadeformitás a középfülgyulladás gyakoribb előfordulására is hajlamosít… illetve azoknál a babáknál, akik így “elfekszik” a fejüket, később gyakoribbak a nyelvi nehézségek és a tanulási zavarok is. (Gyermekévek Medical Tribune)

Továbbá, a hosszas fekvés negatív hatással van a babák izomtónusára is. “Egy kemény matracon, vagy akár a babakocsiban való hosszas fekvés esetén, a gravitáció állandó hatására a testfelület ellaposodik, pozicionális rendellenességeket és csökkent izomtónust eredményezve a kisbabáknál.” (M. Short, The Effects of Swaddling versus Standard Positioning in Very Low Birth Weight Infants, 1996)

A következtetés az én számomra egyértelmű: a csecsemőnek az édesanyja karjában a helye. Egy idézettel zárnám Ashley Montagu Touching című könyvéből:

“Egy újszülött babának az édesanyjától való eltávolítása, és a hátára vagy a hasára való fektetése egy sima felületen, gyakran betakaratlanul, a baba körülölelés, megtámasztás, ringatás, minden irányból való betakargatás iránti hatalmas igényének a meg nem értéséből fakad; egy csecsemőt fokozatosan szabad csak a tágabb terek világába bevezetni. Az édesanyja támogató, folyamatos, tapintható jelenlétében a csecsemő fokozatosan közeledik majd a kinti világ felé.”

Pin It on Pinterest