Babahordozós berkekben igen gyakran esik szó a babák ösztönös, ún. terpesz-guggoló lábtartásának jelentőségéről az egészséges csípőfejlődésben. A természetellenes tartásba kényszerült lábak azonban nem csak hordozásnál okozhatnak gondot a fejlődésben lévő csípőízületben: érdemes egyéb, hétköznapi helyzetekben is figyelni a lábacskákra. Ilyen pl. a pólyálás.

Forrás: kolcraft.com

Pólyáljuk-e egyáltalán?

Az emberek ősidők óta bepólyálták a csecsemőket a világ számos kultúrájában, ennek többféle oka és célja volt. Közép Ázsiában és Észak-Amerikában az anyák merev alapra – ún. bölcsődeszkára – pólyázták a babákat, majd a hátukra akasztották, vagy egyszerűen nekitámasztották valaminek a “babadeszkát”, a munkájukat megkönnyítendő. Angliában azért pólyázták be őket szorosan a fejüktől a talpukig, hogy a testi deformitásokat megelőzzék. (Aztán valahogy mégsem náluk lett a legalacsonyabb pl. a csípődeformitások előfordulási aránya.)

A szoros pólyálás megítélése a késő középkorban kezdett megváltozni, egyre több orvos szólalt fel a babák kinyújtott végtagokkal való, feszes bebugyolálása ellen. Ám vannak ma is helyek – szülészeti intézmények pl. – ahol rutinból pólyázzák a babákat “töltött káposztává”, a legtöbb csecsemőgondozással foglalkozó könyv pedig szintén ajánlja valamilyen formában a babák takaróba való bugyolálását.

Nem véletlen, kutatási eredmények igazolják ugyanis a pólyázás pozitív hatásait. A szorosan bepólyált babák ugyanis

  • nagyobb biztonságban érzi magukat (anyaméh-érzet),
  • motorikusan nyugodtabbak, ezért
  • könnyebben elalszanak, és
  • hosszabb időt töltenek mély alvási fázisban, így aztán
  • kevesebbet is sírnak.

Jól hangzik, ugye? Hány kialvatlan szülő álma válna valóra, ha ez ilyen egyszerű lenne! Vannak azonban, sajnos, hátulütői is a pólyázásnak. Az első hónapokban rendszeresen bepólyált babákat ugyanis

  • lényegesen kevesebbszer veszik ölbe, emiatt
  • ritkábban is szopnak,
  • lassulhat a gyarapodásuk, de
  • – helytelenül pólyált babáknál – a csípőficam (csípőízületi diszplázia) kialakulásának is nagyobb az esélye.

 

Ha pólyálunk, hogyan tegyük?

Ha mégis a pólyálás mellett döntünk, nem árt tudni, hogy az anyaméhben magzati pózba “hajtogatott” baba lábának hirtelen kiegyenesítése árthat a fejlődésben lévő, puha, porcos csípőízületnek. Nagyon jól szemlélteti ezt ez az animáció (katt a Play gombra!).

Figyeljünk tehát mindig arra, hogy a lábacskák szabadon mozoghassanak, és lehetőség szerint a baba kezét is az általa választott pozícióban – könyökben behajlítva – tegyük a pólyába. Ha pólyát vásárolunk, érdemes eleve olyat választani, amelyben a lábak szabad mozgása megvalósulhat. De nem muszáj pólyára beruházni: ugyanolyan jól működik egy könnyű, kissé rugalmas babatakaró, egy puha flanel lepedő vagy egy nagyobb méretű, szellős gézpelenka is, a körülmények függvényében.

A helyes pólyázási technika elsajátításában pedig nagyszerű segítség lehet az alábbi videó:

 

És ha nem pólyálunk?

A kisbaba számára az anyaméh meleg, biztonságos, élő környezetét legjobban a mamájával való közvetlen bőrkontaktus “hozza vissza”. Egyszerűen csak bújjunk össze a babával az ágyban, és/vagy hordozzuk hordozókendőben- ez utóbbi a pólyázás összes pozitív hatását biztosítja (sőt!), annak minden káros mellékhatása nélkül. Kétségkívül nagyobb szülői odaadást igényel, mint a pólyázás, de ez csak a hasznára válik a babának.

Az igény szerint biztosított testkontaktus hatására a babák

  • nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek,
  • kevesebbet sírnak,
  • gyakrabban szopnak, így
  • gyorsabban gyarapodnak, valamint
  • motorikusan is jobban fejlődnek, mint pólyázott társaik.

Ez sem véletlen: a kisbabát hordozásra tervezték!

 

Pin It on Pinterest