Hordozásra kódolva

Ahhoz, hogy egy kisbaba “működését” megértsük, érdemes először a mamája pocakjában megfigyelni őt. Nem kell hozzá ultrahang, elég a várandósságról szóló könyvekből ismert anatómia és a józan ész. Az édesanyja méhében növekvő magzatot egy élő, dinamikus közeg öleli körül, táplálja, melegíti, és ringatja naphosszat, folyamatosan stimulálva minden érzékszervét. Bőre egész felületén érintik, simogatják, masszírozzák, részt vesz mamája minden mozdulatában, mindenféle hangokat hall belülről és kívülről, a magzatvízen keresztül ízeket, illatokat érez, tompa fényeket lát- kicsit olyan ez, mintha folyton ölben lenne, kilenc kerek hónapon keresztül. Akár úgy is mondhatnánk, eleve “elkényeztetve”, sőt, mi több, “felkapatva” jön a világra, hiszen állandó teskontaktushoz, ringatáshoz és igényei azonnali kielégítéséhez van szokva. Természetes tehát, hogy megszületése után is erre számít: édesanyja hasán, mellén, karjában érzi a lejobban magát.

Az újszülött baba pici és törékeny, gondozója nélkül nem életképes. Érzékszervei részben még fejletlenek, hőszabályozó rendszere labilis, mozgásai reflexszerűek. Testfelépítését tekintve, gerince enyhén ívelt, karját behajlítva, széttárva tartja, kezét ökölbe szorítja, mintha ölelne, markolna valamit. Lábát, amikor felemeljük, automatikusan terpeszti, és felhúzza, combjával kapaszkodik, a görbe lábszár ugyanezt a célt szolgálja. A testhelyzet és a környezet változásaira számos veleszületett, automatikus reakciója van: reflexek, amelyek a kinti világhoz való alkalmazkodásban és az életben maradásban segítik őt, majd az idegrendszer fejlődésével fokozatosan megszűnnek.

Az ember hordozotti mivoltára utaló reflexek

Az újszülött legszembetűnőbb, leglátványosabb reflexe az átkarolási vagy Moro-reflex, amely akkor váltódik ki, amikor a baba megijed valamitől, vagy hirtelen úgy érzi, hogy leesik. Hirtelen összerándul, karjait és lábait széttárja, majd hirtelen összezárja a végtagjait, és sírni kezd. Azoknál az állatoknál, amelyek a testükön hordozzák a kicsinyeiket, ez a reflex akadályozza meg, hogy a kölykök leessenek az anyjukról.

Ugyancsak az ember „hordozott” mivoltára utal a fogóreflex, mely a tenyéren és a talpon egyaránt megfigyelhető. Ha az ujjunkkal megérintjük az újszülött tenyerét, ő rögtön megmarkolja azt, méghozzá olyan erősen, hogy akár a saját testsúlyát is elbírja egy pillanat erejéig. Néhány millió évvel ezelőtt a fogóreflexek éppen úgy a létfenntartás szolgálatában álltak, mint a táplálkozási reflexek. Ma már nincs létfenntartó szerepük, mégis még mindig működnek, éppen abban az időszakban, amelyben egykor élettani jelentőségük volt.

És van még egy reflex, amit mindenki ismer: a sírás. Ez a baba leggyakrabban kiváltódó, és legtovább fennmaradó reflexe, az ő számára ugyanis a sírás a kommunikáció létező leghatékonyabb módja. Ha a babát letesszük, és magára hagyjuk, előbb vagy utóbb sírni kezd, egyre erősödő hangerővel, és ezt addig folytatja, amíg ölbe nem vesszük, és ki nem elégítjük az igényeit.

A kisbaba minden primitív viselkedésformája egyetlen célt szolgál: az anyjával való szoros testi kapcsolat megőrzését. Fejlődéstörténeti szempontból ez (volt) az ugyanis egyetlen esélye arra, hogy életben maradjon. Ugyanazt az ősi evolúciós tudást hordozza génjeiben,  mint néhány millió évvel ezelőtt élt elődei: az anyjától való elszakadás a legnagyobb stressz a számára.

Kisbaba letéve

A kisbaba tehát eleve “hordozásra kódolva” jön a világra: arra “számít”, hogy idekint is hordozni fogják. Édesanyja testén az életben maradás és az egészséges fejlődés minden feltétele adott: mellén ideális táplálékhoz jut, teste melegen tartja, légzése szabályozza a baba légzését, szívverése, érintése, hangja és mozgásának ritmusa egyszerre nyugtatja meg, és stimulálja. Édesanyja mindennapi tevékenységén keresztül az igény szerint hordozott baba mintegy észrevétlenül simul bele az őt körülvevő világba.

Könyvajánló

Jean Liedloff: Az elveszett boldogság nyomában (1975)

Evelin Kirkilionis: Ein Baby will getragen sein (1999)

Maria Blois: Babywearing (2005)

Dr. Büki Andrea: Ölelj át! (2010)

Nyitrai Erika: Az érintés hatalma (2011)

Üdvözöllek!

Tarczali Mónika vagyok, babahordozási tanácsadóként kisbabád, tipegő korú gyermeked hordozásával kapcsolatos kérdéseidben tudok segíteni neked. Ide írhatsz nekem: hordozas@babyport.ro

Pin It on Pinterest