Régebb óta tartozom egy bejegyzéssel.

Még a tavasszal keresett meg egy korábbi – időközben meglehetősen elavult – írásom kapcsán a Nandu új tulajdonosa, Kata. Felajánlotta, hogy kapcsolódjak, kapcsolódjunk be új kendőik tesztelésébe, amire természetesen igent mondtam. Váltottunk még egy pár levelet, egyeztettünk mindenfélét, és hamarosan érkezett is két kendő: egy LL méretű (5,2 m) halvány áfonya színű, öko-prémium tesztkendő és egy XXL méretű (4,6 m), limitált kiadású – szintén öko-prémium – padlizsán, tanácsadós, kölcsönözhető darabnak.

Mindkét kendő a saját anyagából készült tárolózsákban érkezett, szép kivitelű, színes használati útmutató – “füzet” – kíséretében, egészen megnyerőek voltak a csomagocskák. Régebbi nandus tapasztalataim miatt azonban volt bennem némi szkepticizmus. Ami aztán meglepően hamar hamar köddé foszlott.

Nandu padlizsán öko-prémium

A tesztkendőt már másnap útnak indítottam, a saját kendőmet pedig elkezdtem ízekre szedni. Kibontottam, körbetapogattam, meggyűrögettem-dörzsölgettem (ebből aránylag hamar kiderül, mennyire puhul a használattal az anyag), csomót kötöttem rá, befontam, kibontottam, lemértem a hosszát és a szélességét, majd betettem a mosógépbe. Szárítógépben szárítottam (így egyrészt gyorsabban szárad, másrészt puhább, kezesebb lesz), vasalni azonban már nem maradt időm, éppen a városba készültünk a lányokért, amikor lejárt a program. Bedobtam gyorsan az autóba, hogy alkalom adtán bevethessük. Az iskola udvarán kötöttem vele egy batyut néhány percre, később a városban még egyet, ezzel már sétáltunk, fagyiztunk, vásároltunk is. Elégedett voltam vele: szépen simult, aránylag könnyen hagyta magát ráncba szedni, sokkal kezesebb volt, mint vártam. Az igazi meglepetés azonban itthon ért, este, amikor ráeszméltem, milyen puha, omlós kendőt tartok a kezemben. Nem is kötöttem mással utána legalább két hétig. :D

Egyszínű pamutkendő egybként, szövése a Nandutól jól megszokott keresztsávoly, a fehér felvetés és a lila keresztszál kellemes, enyhén színjátszó hatást kelt. Mérete az első mosás előtt 480 cm volt, utána 470 lett, szélessége 70 cm, a végei egyenesek, középjelzése – egy szimpatikus textil címke – valóban középen van (erre bogaram van, nem szeretem, ha nem), egyik hosszanti szegését a másiktól dupla, eltérő színű varrás különbözteti meg.

Szeretem benne, hogy:

  • szép színű,
  • kellemes tapintású,
  • könnyen köthető, kezes kendő,
  • aránylag hozzáférhető áron (bár ez szubjektív, tudom).

Nem szeretem:

  • a haszutját, ami – azzal együtt, hogy sokkal szebb, igényesebb, mint a régi – a kötéseket bemutató fotók tekintetében még mindig minden kritikán aluli. De ebbe most nem mélyednék bele, dolgoznak rajta, kíváncsian várom a változást.

Azt, hogy a “klasszikus” Nandu milyen most, nem tudom, de az öko-prémium – szerintem legalábbis – kifejezetten szerethető. Aki nem hiszi, jöjjön el, nézze meg! Szívesen kölcsönadom. :)

Pin It on Pinterest