“Nekünk nem vált be a hordozás. Volt egy kendőnk, de az én gyermekem nem szerette. Párszor próbáltuk, de mindig sírt, amikor bekötöttem…” Te is hallottál, netán mondtál is már ilyet?

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy kisbaba, aki kilenc hónapon keresztül közvetlen testközleségben létezett édesanyjával, ne szeretne hordozókendőbe vackolva tovább “hordozódni” a megszületése után, ismerős anyaillattal, -ritmussal, -szeretettel körülvéve. Előfordul néha, igen, hogy sírnak a hordozókendőben (is) a babák. Meggyőződésem azonban, hogy nem azért teszik, mert nem szeretik a hordozást- sokkal valószínűbbnek tartom, hogy valami más gondjuk van ilyenkor. Főként a legkisebbekre gondolok, akik pár napos-hetes korukban kerülnek kendőbe először, de nagyobb babáknak is lehet gondja a hordozással időről időre. Hogy miért?

Nézzük először a piciket, egészséges, jóllakott babát feltételezve, tiszta tiszta pelenkával- erre különösen eleinte figyeljünk oda, mielőtt kendőbe kötjük a kisbabát!

Egy kisbaba sírhat pl. azért, mert:

  • cicizni szeretne (különösen, ha a cici közelébe kerül), ami egy anyatejjel táplált baba esetében igen gyakran előfordul, hiszen a cici nem csak táplálékot, de vigaszt, megnyugvást is jelent a babának,
  • rosszul van megkötve a hordozókendő, pl. túlságosan laza, nem tartja eléggé stabilan, és ezért érzi kényelmetlenül magát a baba,
  • a hordozással éppen ismerkedő anyuka bizonytalansága, nyugtalansága miatt ő sem érzi biztonságban magát,
  • szeretne már maga rendelkezni a kendőbe bekötött fejével és/vagy kezével,
  • mozogni kéne vele, ritmust váltani, vagy épp megállni egy kicsit,
  • melege van, hisz hordozáskor az édesanyja teste és a hordozókendő is melegíti, vagy épp
  • aludni szeretne, de nehezen megy neki az elalvás. A babák gyakorta segítségre szorulnak ilyenkor.

Szóval segíthet, ha:

  • cicit adunk neki- ezt akár a kendőbe kötve is megtehetjük, elöl és csípőn egyaránt,
  • megigazítjuk, feszesebbre húzzuk a hordozókendőt, hogy az stabilabban ölelje körül a babát,
  • kiszabadítjuk a kendőből a fejét/kezét, hogy szabadon nézegethessen, mozoghasson,
  • megpróbálunk változtatni a mozgásunkon- elindulunk, járkálunk (gyorsítunk/lassítunk), ritmikusan mozgunk, megállunk, és megfigyeljük, hogyan reagál a baba; akár egy hosszabb sétára is elindulhatunk vele, ez gyakorta segít (az elalvásban is!), illetve
  • leveszünk róla egy réteg ruhát, sőt: hordozáshoz eleve kevesebbet adjunk rá!

Érdemes figyelni továbbá a sírás milyenségére és „irányára” is: ha a baba egyre hangosabban sír, és egyre inkább belehergeli magát, akkor érdemes kivenni a kendőből, és megnyugtatni, megszoptatni. Ha viszont halkul a sírás, és egyre hosszabbak lesznek a szünetek, nagy valószínűséggel alvás következik- a nyűgölés gyakran hozzátartozik az elalváshoz ilyen apró babák esetében.

Tipp: adjunk időt magunknak és a babának is! Különösen fontos ez, ha az anyuka is most ismerkedik a babahordozással. A hordozó használatát meg kell tanulni, és meg is kell szokni. A kötözésnél eleinte síró babának pedig többnyire elég néhány alkalom ahhoz, hogy beleszeressen a babahordozásba, és ellazulva édes álomba szenderüljön, mire a kötést befejezzük. Türelem, kitartás- menni fog!

 

Mindez nagyobb babák esetében is érvényes, náluk azonban tovább árnyalódhat a kép. Ahogy nő egy baba, úgy nyílik ki körülötte a világ, egyre többet szeretne látni, felderíteni, birtokba venni belőle. Míg egy újszülött baba testkontaktus-igénye 24-ből 24 óra, fél éves kora körül, után már egyre hosszabb időt tölt el lent a földön, kúszással-mászással, felfedezéssel.

Lehet, hogy

  • szeretne többet látni a hordozóból- ez az a pont, amikor elkezdni “nemszeretni” az elöl hordozást,
  • nem ér már rá arra, hogy kivárja, míg rendesen megkötjük, türelmetlen,
  • hordozás közben kezd el feszíteni, sírni- ekkor joggal feltételezhetjük: le akar szállni.

Mit tehetünk?

  • ha azt szeretnénk, hogy jobban kilásson a hordozójából, átköthetjük csípőre, de még jobb, ha megtanuljuk háton hordozni,
  • ha a kötözés ellen tiltakozik, adhatunk a kezébe valami érdekes tárgyat, ami leköti a figyelmét, de akár kötésmódot is változtathatunk, ez gyakorta beválik,
  • ha hordozás közben válik nyugtalanná, kezd sírni – miközben épp úton vagyunk, és még a kezünk is foglalt -, akkor is segíthet valami apró érdekesség, vagy néhány bababiztos falat, amivel ideig-óráig elmolyolhat, vagy
  • átköthetjük egy másik pozícióba, illetve, ha lehetőség van rá,
  • kivehetjük a hordozóból, “szabadon engedhetjük”.

Ha a baba mozgékonysága és türelmetlensége miatt a kendővel már nem boldogulunk, érdemes kipróbálni egy másik fajta hordozót. Sokan könnyebben boldogulnak a mai tai-jal, nagyobbacska babához gyakorta választják az anyukák. Akárcsak a csatos hordozókat: saját elképzeléseihez egyre inkább ragaszkodó, örökmozgó tipegőhöz igencsak praktikus megoldás lehet!

Tipp: figyeljünk a baba jelzéseire, reagáljunk rájuk azonnal (ez nem csak babahordozásnál érvényes!), és legyünk kreatívak! Egy-egy ügyesen célzott, aprócska gesztus csodát tehet!

Pin It on Pinterest