A napokban találtam, szeretném megosztani veletek is:

“A leendő szülőket babakellékek tömkelegével árasztja el a babakelengye-ipar és a civilizáció, csupa “feltétlenül szükséges” babasággal: kiságy, babahinta és pihenőszék, járóka, babakocsi, cumisüveg és cumisüveg-melegítő, cumi, kiságyra szerelhető zenélő-forgó és egyebek. Komoly feladat lehet eldönteni, valóban szükséges és hasznos-e valamennyi, különösen egy babagondozásban kevésbé jártas, újdonsült szülőnek. Ráadásul a legtöbb manapság eladott babafelszerelés nem csak fölösleges és drága, de kifejezetten ártalmas is. Valamennyiük olyan természetes és hasznos dolgokat hivatott helyettesíteni, amelyet csak a szülő adhat meg a babának.

babakelengye: kiságy fölött lógó plüssmackók

Ilyen felszerelés például a pihenőszék és a babahinta, hogy ne a szülőnek kelljen szórakoztatni a kisbabát. Tápszerek, cumisüvegek és cumisüveg-melegítők váltják ki a szoptatást, játszócumi a komfortszopást. A kiságy felment a csecsemővel való együtt alvás terhe alól, a járókának köszönhetően nem kell ölben tartani a babát, és a babakocsinak hála, hordozni sem kell.

Ezen bébicikkek nagy része az 1940-es, 1950-es évek táján látott napvilágot, amikor – a háború utáni modernizáció közepette – az anyaságot is azon “elfoglaltságok” közé sorolták, amelyeknek előnyére válnak a modern találmányok. Míg a háztartási gépek, mint pl. a mosogatógép, porszívó, mosógép megkönnyítették a házimunkát, a gyermeknevelés körüli cikkek csak bonyolították úgy a szülők, mint a gyerekek életét. Sokkal nagyobb valószínűséggel választja ugyanis a gyerek a szüleivel való együtt alvást, mint a rácsos ágyban való egyedüllétet, így míg az előbbi esetben mindenki számára kellemes élmény a fektetés, utóbbi esetben könnyen a nap legrettegettebb időszakává válhat. Mert a mi kőkorszaki babáink, ösztönös tudatában valódi szükségleteiknek, természetes, ősi bánásmódot igényelnek, amelynek a különféle eszközökkel való kiváltása elkerülhetetlen ellenállásba ütközik, ismétlődő konfliktushelyzeteket eredményezve. Ezen konfliktusok a szülő-gyerek kapcsolatot sodorják veszélybe, és mivégre? Mély szomorúsággal tölt el, amikor jó szándékú, de félretájékoztatott szülők hagyják, hogy gyermekük “kisírja magát” a babaágyban. Nem csak fájdalmas ez a folyamat, de semmi haszna nincs, és számos ártalmas üzenetet hordoz a baba számára: hogy senkire nem számíthat, hogy nem méltó az emberek odafigyelésére, és – ami a legrosszabb – azt tanulja meg, hogy helyénvaló semmibe venni mások szükségleteit és érzéseit, míg ő az erősebb egy kapcsolatban. Ezek a káros üzenetek általános életfilózófiaként maradhatnak meg benne, hosszú idővel azután is, hogy az adott tapasztalatot elfelejtette.

Melyek tehát azok a dolgok, amelyek valóban hasznosak és előnyösek egy újdonsült szülő számára?

Nem túl hosszú a lista:

  • egy jó nagy ágy (vagy egyszerű matracok a hálószoba padlóján) az együtt alváshoz,
  • egy kényelmes hordozókendő a baba hordozásához,
  • egy szoptatós párna és
  • egy zsámoly a szoptatás kényelmesebbé tételéhez,
  • egy szoptatós nyaklánc (ha szükséges), és – főleg –
  • szívből jövő, szívhez szóló olvasnivaló, folyóiratok és könyvek a kötődő nevelésről.

Ahogyan Marilyn Hogan írja, “a babafelszereléseket csak a szülő-gyerek kapcsolat megerősítésére szabadna használni”. Sajnos, a piacon fellelhető legtöbb termék ma csak rontja ezt a kapcsolatot.

Babáink, akik csak természetes igényeiket próbálják kielégíteni, sokkal többet érdemelnek. Szerencsére, ezen szükségleteket kielégítése – szerető odafigyelés, szoptatás, együtt alvás és hordozás – nem kerül semmibe, mégis, a létező legnagyobb ajándék!”

Jan Hunt, M.Sc

 

A cikk fordítását és közzétételét a Natural Child Project engedélyezte. Jan Hunt a The Natural Child: Parenting from the Heart (2001) és az A Gift for Baby (2006) könyvek szerzője, és a The Unschooling Unmanual könyv társszerzője. Weboldalát itt találod: http://www.naturalchild.org

Pin It on Pinterest